2016. május 3., kedd

Prológus

A reflektorok fénye egy pillanatra elvakított miközben magabiztosan, csak előre figyelve lépkedtem a kifutón. Izgulnom kéne? Lehetséges. Persze egészséges kereteken belül bennem is ott a félsz, de ez nem az a szakma ahol megengedhetjük a botlást, remegést, esetlenséget. Itt el kell tudni adni magad, ha nem megy halott vagy. Márpedig nekem ez volt az életem, nem eshetek ki most, amikor minden a lehető legjobb irányba halad.
Tudom, hogy tetszik az embereknek amit látnak. A csomagolás nem az én érdemem, de a test ami benne van az nagyon sok munka eredménye. Élvezem, hogy végig mérnek, a tapsviharban pedig egyenesen fürdőzöm. Utoljára hátra pillantok, miközben már visszafelé sétálok. Hosszú, sötét hajamat hátra vetem és igyekszek a legangyalibb mosolyomat elővenni. Reménykedem benne, hogy sikerült.
- Szívi, ez eszméletlen volt! – Jess szinte visítva tárja felém a kezét – Az emberek álla leesett.
- Csak mert új vagyok. Nem nagy dolog – ugyan vállat rántok, de azért belül nagyon is jól esik ez a reakció.
- Ne butáskodj már! – hitetlenkedve végig mér – Majd meglátjuk ki kapja majd a legjobb állás ajánlatokat. Tolongani fognak érted!
Az egyik pincér tálcán hozza felénk a drágábbnál drágább italokat és mivel tudom, hogy ma még kemény munka áll előttem, leemelek egy pezsgőt. A hideg ital kicsit segít felhevült testemen, nagyot kortyolok belőle.
- Figyelj csak – megfogom Jess vállát – Elszaladok az öltözőbe. Muszáj átöltöznöm – végig nézek magamon – Szerintem megérted.
- Menj csak. Előre kikészítettem egy sötétkék, álom szép ruhát. Vedd fel. Bámulatos lesz rajtad – rám kacsint de ezt szinte már nem is látom a közénk kerülő emberek miatt.
Meg sem lepődök ezen a felforduláson. A modellszakma már csak ilyen. Az emberek kizárólag a tökéletességre vevők, nekünk pedig a színfalak mögött másodpercek alatt kell megteremtenünk ezt az illúziót.
~*~
Justin Bieber

- Őt akarom – határozom el magam anélkül, hogy oldalra néznék.
- Biztos vagy benne? Nem igazán tűnik ez nekem jó ötletnek, Justin. Tudod miért.
- Hé – félbeszakítom – A szememet sem tudtam róla levenni amíg a kifutón volt. Nem kell zseninek lennem ahhoz, hogy tudjam a többi pasi is így van ezzel. Ami anno megtörtént az megtörtént. De most csak a munka számít.
- Aha, a munka – sóhajtva forgatja szemeit – meg az ami a nadrágodban van mi?
- Ugyan már – féloldalasan felé fordulok – Nekem itt van Selena, akit szeretek. Avery csak...
- A múltad egy része. Egy a sok lány közül. A lista egyik szereplője, egy pipa. Akarod még, hogy folytassam?
- Nem is volt köztünk semmi szint! – védekezve feljebb emelem a hangom.
- Szinte – Scoo felém biccent – ebben a szakmában te is tudod, hogy minden számít. De legyen. Ha te őt akarod, úgy sem fogunk tudni mással együtt dolgozni. Ismerlek. Szóval hajlandó vagyok egy állásinterjút lebeszélni vele. Meglátjuk mi lesz.
Elégedetten hátra dőlök. Tudom, hogy övé lesz a munka. Ki másé lehetne? Csak rá kell nézni. Messze kenterbe vágja az összes többi lányt innen.
~ * ~
Három évvel korábban
-  Szóval Avery – szemeimet a fölöttünk elterülő csillagos égről, rá emelem – Mi a terved most, hogy a Victoria Secret egyik angyalkája lettél? – megfordulok és a korlátnak támaszkodva lesem minden mozdulatát.
- Világhírűvé válni – egy pillanatra komolyan néz maga elé, majd elneveti magát – Na és veled mi a helyzet szupersztár? Most, hogy te vagy a világ egyik legünnepeltebb előadója, mi a terved?
- Boldognak lenni – felelem habozás nélkül – Semmi másra nem vágyom már. Ez az egy hiányzik – szórakozottan mosolygok, zsebre dugom kezeimet.
- Az még létezik egyáltalán ? – továbbra is incselkedik velem.
- Nem tudom – megrázom a fejem, akaratlanul is elvigyorodom – én is csak a mesékből hallottam róla.
- Vagy úgy – bólint, mint aki nagyon erősen elgondolkozna ezen – Szerintem a dinókkal ez is kihalt, szóval kár a gőzért.
- Pesszimista vagy.
- Nem. Realista vagyok. Nem kergetek tündérmeséket – oldalra biccenti a fejét, alsó ajkát pedig olyan szexin harapja meg, hogy bassza meg, tényleg azt kívánom bár én haraphatnám – Azt is tudom, hogy az ilyen rossz fiúk mint te, tényleg rosszak és javíthatatlanok – hangja hideg zuhanyként hoz vissza a valóságba.
Ezen jót szórakozom. Valahol igaza van. Már az idejét sem tudom mikor beszélgettem ilyen hosszasan egy nővel, mielőtt ágyba invitáltam volna. De így volt ez jól. Nem ígértem egyiküknek sem örök hűséget és ők sem etettek engem mindenféle hülyeségekkel.

- Miből gondolod, hogy rossz fiú vagyok?
- A híred megelőzött – legyint, mintha ez egyértelmű lenne – Amióta nem vagy elkötelezett kapcsolatban elég sokat pletykálnak rólad.
- Nos, nem tagadom. Vannak nő ügyeim – leveszem a zakómat, finom, törékeny vállára teszem. Mögé állok, testünk enyhén összeér, érzem bőrének finom illatát – Ettől függetlenül, talpig úriember vagyok – füléhez hajolva folytatom – és tisztelem a nőket. Sőt mi több, fanatikusan imádom őket.
- Egészen addig amíg az ágyadba nem cipeled a kiszemeltet? – felszegett állal, kecses, kimért testtartással előre lép egyet, leveszi az előbb ráterített zakómat és a kezembe nyomja – Nos, ha a férfiak így folytatják, ne csodálkozzanak, ha mi nők inkább egymást fogjuk szeretni.
-  Csak nem...? - döbbenten bámulok az egzotikus szépségű modell lányra.
- Megnyugtatlak, a férfiakat szeretem. Viszont a kalandozó kisfiúktól – közelebb lép, vékony ujját végig húzza mellkasomon – kiráz a hideg is – lehelet könnyedén suttogja a fülembe és már ott sincs. Lefagyva hallgatom ahogy cipője kopog a fekete márványos. Csessze meg! Ez a nő minden porcikájával felizgat. Árad belőle a szexualitás.   

2 megjegyzés:

  1. Imádom :3
    Ahogy az összes többi munkádat is.:)
    Az írásod profi,tökéletesen fogalmazol,és nagyon jól feltudod kelteni az emberek figyelmét!:D
    Teljesen tökéletes és izgalmas Prológus volt.:)
    Így tovább és siess a kövivel.:)

    VálaszTörlés
  2. Ezúttal sem okoztál csalódást;) Megvettem ezt a blogot is. Várom a következőt!<3
    Xoxo, Egy új olvasód.

    VálaszTörlés